Long story short

Ma végre véget ért az az 5 hónapig tartó rémálom, amibe majdnem lelkileg összetörtem. De nem csak én, és nem csak a családom, hanem Frodóék is.

Történt, hogy ugye itt lakott már 5 hónapja full ingyen ez a család. Annyira ingyen, hogy még szívességet sem tettek nekem, amikor lerobbant az autóm és nem tudtam hogy dolgozni menni.

Semmi baj, csak ma teljesen elvesztettem az agyam, elpattant az összes feszülő cérna..
Megbeszéltük az albérletes ügynökünkkel, hogy legyen szíves hirdesse meg a lakásunkat idő előtt (áprilisban jár le a szerződésünk elvileg), mert mi el szeretnénk költözni egy nagyobb lakásba a biznisz kedvéért (hogy elférjen a nyomtató a nappaliban). Igazából azért, hogy végre meg tudjunk szabadulni tőlük, de ha erről tud az agent-ünk, bajba kerültünk volna.
Írtam ma reggel vagy tegnap este az ügynöknek, hogy hogy áll a dolog az egésszel, volt-e már érdeklődő stb. Jött a válasz e-mail, hogy hát ő ezt az üzenetet nem is érti, mert a mi lakóink közül valaki (nyilván nem mi, akik meg akarunk szabadulni a piócáktól) felhívta őket és megtiltotta, hogy meg legyen hirdetve a lakás. Nekem tényleg teljesen elpattant az agyam, elkezdtem remegni az idegességtől, hogy MICSODAA, ilyet meg mernek tenni, mikor MI teszünk szívességet NEKIK..
Apa átment a szomszédba, ahol voltak, hogy rákérdezzen erre az egészre, miközben én fölhívtam a főnököm, hogy sorry, nekem ki kell pakolnom az egész lakást, és nem fogok tudni bemenni dolgozni. Szerencsére talált embert helyettem, innen is köszi Angyalnak (bár nem tud magyarul, mindegy is). Tehát elkezdtem kipakolni a cuccaikat a lakásomból, direkt a kertbe, hogy ne tudjanak semmi kifogást találni. Apának közbe mondták, hogy hát mit képzelünk, ők nem hívtak senkit stb, de hogy lehet az ügyvédük volt...... Apa mondta nekik, hogy rendben, csak hát a lányom már pakolja kifele a cuccaitokat, eléggé kikelt magából.
Jött Gabika (feleség), mindennek elhordott persze, hogy én milyen bunkó vagyok, nem köszönök és barátai.. Apa meg nézett kerek szemekkel, hogy hát azért mégiscsak az én lakásom, ők itt senkik, tehát nem is értjük a felháborodásukat.
Mindenesetre Gabi kihívta a rendőröket, holott Apa kérte, hogy ne, meg miért így kell minden hülyeséget megoldani, hogy ránk hívják a rendőrt minden egyes alkalommal, amikor problémájuk van velük. Akkor még Gabi se tudta, hogy igazából NEM RÁM, hanem MAGÁRA hívja a rendőrt.
Történt ugyanis, hogy a bicajos rendőr megérkezett, aztán egy autóval, majd még egy autóval. 3-an jöttek. Mindegyiküknek elmeséltem, hogy mi a helyzet. 5 hónapja itt vannak, azt hazudta a férj, hogy csak 3 napig marad, közben felséggel együtt jött, majd augusztusban a gyerekeket is kihozatta, holott nem szabadott volna, de hát itt sem voltam, mert haza kellett mennem júniusban Magyarországra stb. Az egyik erélyesebb autósrendőr rám nézett, hogy akkor én most azt akarom, hogy ne lakjanak itt? Mondtam, hogy természetesen igen (akkor már kisírt szemekkel és társai). Erre egy ilyet szólt: hát akkor ha nem akarom, hogy itt lakjanak, akkor fogjam meg a cuccaikat, és rakjam ki. Kikerekedtek a szemeim. Odamentem a másik 2 rendőrhöz is, hogy ez most komoly? Mondták, hogy igen, komolyan, akkor kezdjük el kihordani a cuccokat.
Még most sem fogjuk föl, hogy végre megtörtént, amit szerettünk volna.
Körülbelül 2-3 órán keresztül pakoltuk MI a cuccaikat, mert ők nem jöhettek be a házamba. Gabi jött azzal, hogy azért hívja a rendőrt, hogy tudjuk, hol a helyünk, meg - idézem - "ez itt Anglia, itt te nem nyúlhatsz a cuccomhoz". Nos, mint kiderült, ő nem nyúlhat a cuccához, csak én pakolhatom ki. Sőt, a rendőr még rám is szólt, hogy hát ne az én pakolóhelyemre és házam elé pakoljam a cuccaikat, hanem mondjuk a szomszédé elé. Én ebben a pillanatban olyan boldog voltam. Apa még 3 óra után az utolsó szemeteszsákba pakolt cuccokkal a kezében sem hittel el az egészet. Akkor realizálódott benne a helyzet, mikor az első kulcsot a rendőr visszaadta nekem. Persze elkérte Gabiéktól, mert szóltam, hogy megtagadták, hogy visszaadják a kulcsom. A rendőr ki is próbálta, hogy valóban az a kulcs-e az, nehogy csaljanak.

Tehát visszakaptam a kulcsom, és végre azokkal az emberekkel lakom együtt, akiket SZERETEK és ISMEREK. Nem ISMERETLEN, INGYENÉLŐ, PIÓCA, BUNKÓ, VELEJÉIG ROMLOTT ÉS GONOSZ "emberek". Csak azt sajnálom, hogy a gyerekeiknek ilyen példát mutatnak. pedig a kislányukat nagyon szeretem. És én képes voltam a szabadnapjaim arra áldozni, hogy takarítsak 4-ük után, hogy elmenjek házakat nézni nekik, velük és hogy a lányukat megvárjam és elmenjek kettesbe vele vásárolni. Szívesen elvittem vásárolni a kislányt, mert nagyon értelmes és okos, szerencsére semmiben sem hasonlít az anyjukra, a gyerekekkel mindig is kedves voltam. De az, hogy semmilyen szívességre nem képesek, úgy, hogy tényleg 5 hónapja úgy élnek itt ingyen, hogy sem a lakbérbe, sem a rezsibe nem szállak bele és még megfenyeget a feleség, hogy kitépi a számon át a beleim, ha leveszem a fűtést és Krisztián, a férj is félrelök a laza 130 kilójával, mert elállom az útját, hogy ne menj be a lakásomba.. Hát ne haragudj.

A rémálomnak vége. VÉGRE
VÉGE

Köszönöm minden kedves ismerősömnek a lelki támaszt, nagy szükségem volt rátok. Imádlak Titeket. Ja, és Apa pedig az angol rendőröket!

xoxo, TA

Rövidentömörenmetró

Rég nem írtam már. Bocsi. Időm se nagyon van, mert már dolgozó kislány vagyok. Meg fáradt kislány is. Meg Apukám is nálam volt és jártunk keltünk mindenfelé, mikor ráértem.

Még mindig nem kaptam fizut. Elvileg hetente fizetnek, gyakorlatilag meg először nem fogadott el a rendszer, mert nem volt national insurance-em. Ahogy megkaptam, a rendszer engedélyezett és elvileg ma kellett volna megkapnom az egész eddigi bérem. A payslip (az a papírocska, amin írják, hogy mennyit kapok, miket vonogatnak le mire stb) megjött ma, ki is nyitottam, de 0, azaz NULLA volt az egyenleg vagy micsoda benne. Nem igazán értettem, hogy egyrészt a főnök miért mondta h pénteken már lesz fizum, másrészt hogy akkor miért kapok ilyen payslipet, ha pénzt meg nem.. Végülis annyira nem baj, jó lesz az ha jövőhéten egybe megkapom az egészet, muhaha, jóóóó sok money :)

Ma nagyon jó napom volt egyébként a munkában, mindenki egyre barátságosabb. Nem tudom miért, de ma mindenki normálatlan is volt és egész nap kb csak vihogtunk egymáson. A kisfőnök, legyen Gyémánt a neve, mondta Skarlátnak és Angyalnak, hogy döntsék el, ki takarít ma slozit (mert tegnap én takarítottam, szóval én kiestem, jajj de kár :D). Erre kő-papír-ollóval S ollót, A meg papírt mutatott. A úgy megörült neki, hogy nyert, hogy szinte hallani lehetett, ahogy leesett neki, hogy na bazdmeg az olló vágja a papírt, húzhatom föl a gumikesztyűt mégis és mehetek wc-t pucolni. Nagyon mókás volt, az a fej, amit vágott, először örömmel az arcán aztán meg a húbazdmegdehülyevagyok.. :DD
Röhögtünk még azon is, hogy S kutyája beteg, mert megevett egy injekcióstűt. Ez nem vicces igazából, hogy a kutya beteg, csak maga a tény, hogy milyen gyökerek már ezek a labradorok, hogy ilyeneket csinálnak. Gy megjegyezte, hogy a labrador amúgymeg a wc-papír reklámban is van, mire jött az oltás, hogy dehát ez fekete labrador, jóó?
Jajj és képzeljétek, A nem vágta a tejszínhab-patronosdit :D Normális tejszínhab van nálunk a kávézóban és mikor szedte szét meg cserélte ki a tejszínt meg a patront, akkor kérdeztem, hogy szívott-e már ilyen gázt. Erre megrökönyödve h mivaaaan? Aztán rövid sztori arról, hogy szétvihogod az agyad tőle, a fogorvosok is használják, nevetőgáz blablabla. Mondtam, hogy azért ne legyen junkie, meg nem azt mondom hogy próbálja ki, de vicces dolog. Meg hogy valami kommerszet is mondjak: YOLO :D

Amíg itt volt Api, voltunk london szitiben is. Az Euston stationnél van egy mélygarázs, ahol egész napra 10 font a parkolás (ez ahhoz képest olcsó, hogy a belvárosba egyrészt nem mehetsz be, mert megbüntetnek; másrészt meg jóval drágább az utcán parkolósdi). Onnan pedig még gyalog sincs messze semmi. Elsétáltunk a Sohon át a Picadilly-ig, onnan a Green parkon átvágtunk és megnéztük Bözsi palotáját, aztán elkezdett esni kemény 2 percig az eső, de nem volt baj, mert bementünk valami kortárs galériába, ami borzasztó gagyi volt. Pofám leszakadna, ha művészetnek kellene neveznem egy olyan asztalra pakolt bolhapiac-szerű valamit, amin plüssállatok 0,33-as kólás alumíniumdoboz és újságok meg mindenféle szir-szar alkot valamiféle elvont agyament beteg "kompozíciót".
De mindegy is, az eső elállt, mi meg caplattunk tovább a Trafalgar térre. Hát ki voltam akadva. Amikor általánosban voltunk a sulival, olyan nagynak tűnt, meg tele volt galambbal. Most meg vagy összement és a galambok is eltűntek, vagy én nőttem kurvanagyot, de tök kicsi volt. Kb így érezhetett Gulliver is, vagy nem tudom.
Bementünk valami kisboltba is. Lottóztunk :D Mivel a múltheti sorsoláson nem nyertünk, így lehet hogy ezen a héten kihúzták a számainkat és igazából már miiliárdos vagyok, közben meg itt várom a kis fizetésem, ami hangyafasznyi a 99 millió fonthoz képest. Apa szerint egy hétre kihúzna a szarból. Szerintem van az 2 is.
A British múzeum felé véget is ért az utunk, mert hiába sütött a napcsoka, lefagyott a fejünk a hideg széltől. Persze hazafelé szokás szerint dugó volt, de már meg sem lepődtünk rajta.

Nem tudom, mit mesélhetnék még. Hulla vagyok, a lakók most normálisabbak (Apa beszélt az agyukkal, hogy azért ésszel legyenek), bár még mindig itt vannak. Holnap mennek háznézőbe. Mondtam nekik, hogy ha kell, elmegyek én velük, beszélek én helyettük, telefonálgatok tökömtudja, csak haladjon már ez a faszom procedúra.

Valószínűleg itt fogom ünnepelni a szilvesztert (a karácsonyt is sajna, mert ugye direkt a karácsonyi hajtás miatt lettem fölvéve). Tehát, amelyik édes kis csöpp barátom igényt tartana arra, hogy kijön és itt iszunk egymás egészseggére december harmincegyedik napján, az írjon. Doloresz már jelezte a részvételi szándékát. Időben döntsetek, mert a repjegy annál olcsóbb, minél előbb megveszitek. Apa mondta, hogy lehet ő is kijön Anyucimmal, tehát ha dolgoznék is, biztos nem unatkoznátok (bár ha kibaszlak a plázában titeket, ellennétek, mint a befőtt, még ha 8 órát is dolgozok egy nap).

Ennyi volt mára, muszáj pihennem. Holnap szabadnap, juhúú :)

xoxo,
TA